A víz kulcsfontosságú – különösen az akváriumban tartott halak és növények szempontjából. Röviden ismertetjük, miért olyan fontos, hogy a vízben megfelelő viszonyok uralkodjanak, és mit is jelentenek az egyes értékek.

A halak fajspecifikus tartása annyit jelent, hogy az eredeti élőhelyüknek a lehető leginkább megfelelő környezetet hozunk létre az akváriumban. A víz kémiai jellemzői pedig fontos részét képezik ennek a környezetnek. Épp ezért a kisállat-kereskedések nemcsak a szükséges vízhőmérsékletet tüntetik fel halfajonként, hanem azt is mindig jelzik, hogy a víznek milyen legyen a dGH- és a pH-értéke. Amíg azonban a vízhőmérséklet egy hőmérő segítségével könnyen ellenőrizhető, és ha kell egy vízmelegítővel korrigálható, addig a víz többi paraméterének változásait rendszeres vegyelemzéssel kell nyomon követni.

Szerencsére a kémiai elemzés is viszonylag egyszerűen elvégezhető. A szakboltokban kapható tesztcsíkok, illetve cseppteszt-készletek segítségével gyorsan meg lehet állapítani, hogy a víz mennyire „kemény” vagy „savas”. De, mit is jelent ez tulajdonképpen?

Vízkeménység

A víz keménységét dGH-értékben fejezzük ki, és számított értékét a benne oldott alkáliföldfémek (kalcium és magnézium sók) mennyisége határozza meg. A csapvíz viszonylag kemény, mivel forrását elhagyva meglehetősen nagy mennyiségű ásványi anyagot vesz fel. A 0 és 7° dGH közötti értékeket „lágynak”, 8 és 14 között „közepesen keménynek”, 15 és 21 között „keménynek”, e felett pedig „nagyon keménynek” tekintjük. Bár az édesvízi akváriumokban tartott halak többsége lágyvizes természeti környezetből származik, általában képesek alkalmazkodni a közepesen kemény vízhez. Ha a víz túl kemény, akkor desztillált vízzel, tiszta esővízzel vagy fordított ozmózissal kezelt vízzel csökkenthetjük a keménység értékét.

KH érték

A KH-érték a vízben oldott bikarbonát-mennyiségre utal, ugyanakkor a víz savkötő kapacitását is megadja. Alapvetően a pH-értéket ellensúlyozza, mivel a KH-érték egyfajta pufferként működik, amely megakadályozhatja, hogy a pH-érték hirtelen megemelkedjen, illetve lecsökkenjen. A KH-értéket vízkőmentesítéssel, azaz speciális sók vagy CO2 hozzáadásával szabályozhatjuk.

pH érték

A vízkeménység mellett a pH-érték is hihetetlenül nagy jelentőséggel bír. Ez az érték a vízben oldott lúgos, illetve savas kémhatást okozó ionok mennyiségét jelzi. A halak többsége a 7-es pH-értékű, semleges kémhatású vizet kedveli. Kivételek persze itt is akadnak. Hogy melyik halnak milyenek a konkrét igényei, azt a természetes élőhelyén uralkodó környezeti viszonyok határozzák meg. Míg például az Amazonasból származó halak a kb. 6,5 pH-értékű vizet kedvelik, addig a Malawi-tó halai 8 körüli pH-érték mellett érzik jól magukat. A víz savas, illetve lúgos kémhatásának erőteljes ingadozása általában egészségügyi problémákhoz vezet, ami költséggel jár, és akár az állat pusztulását is okozhatja. Ezért a pH-értéket rendszeresen ellenőrizni, és szükség esetén korrigálni kell. Minél alacsonyabb ez az érték, a víz kémhatása annál savasabb. Minél magasabb a pH érték, a víz kémhatása annál inkább a lúgos tartományba tolódik el. Az akváriumi halak többségének 6,5 és 8,5 közötti pH-értékű vízre van szüksége. Jó tudni: a pH-érték logaritmus alapú, ami annyit jelent, hogy amikor 7-ről 6-ra változik, a víz tízszer annyira savas lesz, mint volt. A 7 és az 5 közötti pH-értékugrás esetén a víz savassága a 100 szorosára nő.

Más fontos érték

A szaküzletekben kapható tesztkészletekkel a víz ammónia-/ammónium-, nitrit- és nitráttartalma is mérhető. Azért fontos az ellenőrzés, mert ha bármelyik túlságosan magas koncentrációt ér el, az mérgező a halak számára. Az értékek többnyire fokozatosan emelkednek. A hulladék, például az ételmaradék, az ürülék és az elhalt növényi részek bomlásnak indulnak a vízben, miközben annak pH-értékétől függően ammónium és ammónia keletkezik, amit a baktériumok előbb nitritté, majd nitráttá alakítanak át. Az alacsony nitrátkoncentráció nem rossz ugyan, de nagy melegben az algák szaporodásnak indulnak. Következésképpen az ammónia és a nitrit koncentrációjának értékét mindenképpen 0,1 mg/l alatt kell tartani, de még jobb, ha nem kimutatható. A nitrátszint ideális esetben literenként nem éri el az 50 milligrammot. Egy-egy új akvárium összeállítása után az ammónia- és a nitritszint általában nagyon magas, ezért ki kell várni, hogy az értékek 0,1 mg/l alá csökkenjenek, és csak ezután telepítsünk bele halakat. A magas nitrit- és nitrátszint az akvárium vizének lecserélésével csökkenthető.

További tippek a víz kémiai értékeinek ellenőrzésére

Eleinte – főleg egy új akvárium esetében – tesztcsík segítségével, illetve cseppteszttel hetente végezzük el a víz ammóniumszintjének ellenőrzését. Ez a gyakoriság azért szükséges, mert mindaddig, amíg a víz biológiai ciklusa nem rendeződik, illetve a növények és az akvárium lakói meg nem szokják az új környezetet, az értékek gyakran erőteljesen ingadoznak. Miután az akvárium ökoszisztémája összeért és beállt, a tesztcsíkos ellenőrzést havonta csak egyszer kell elvégezni, feltéve, hogy van egy jó szűrőnk és a halakat sem etetjük túlzott mértékben.

Forrás: Fressnapf