Bár sokunk életében meghatározó gyermekkori pillanat, mikor végre megkaptuk életünk első kiskutyáját, amelyre vágytunk, felnőttként már a másik oldalról látjuk a dolgokat, és megértjük egy kicsit saját szüleink akkori aggódását. Mindenképp érdemes átgondolni, hogy a karácsony a megfelelő pillanat-e az állatvásárláshoz, ilyenkor ugyanis nem a szürke hétköznapokba csöppen bele a kis jövevény, hanem egy olyan felfokozott állapotba, amely aztán hamar elmúlik, és átveszi a helyét a sok-sok teendő, probléma és aggodalom, ami az öröm mellett szintén az új pajtás velejárója lesz.

Ne hozzunk hirtelen döntést

Lehet, hogy épp akkor sóhajtotta ki gyermekünk, hogy szeretne egy kiskutyát, amikor a karácsonyi ajándékon törtük a fejünket, de ha így van, akkor se csapjunk le azonnal az ötletre. Várjunk még jó néhány hónapot, vagy akár egy évet is, győződjünk meg róla, hogy valóban, igazán vágyik rá, újra és újra felhozza a témát és akár áldozatokat is hajlandó hozni azért, hogy egy kis barátot kapjon. Semmiképp se vigyünk haza egy kis kedvencet első kérésre, mert könnyen lehet, hogy még egyikünk sem készült fel rá és az egyetlen, aki megszenvedne egy ilyen rossz döntést, az maga az ártatlan állat lenne.

Családtag, nem plüssállat

Az ünnepek elmúltával hamar lekerül a kis jövevényről a díszes karácsonyi szalag, és ajándékból, a fa alatt ugráló szőrmókból teljes értékű családtag válik, ezt pedig sem nekünk, sem a leendő kisgazdinak nem szabad elfelejtenie. Meg kell értenie neki és nekünk is, hogy a kutya és a macska bár jól tud alkalmazkodni a mi életvitelünkhöz, saját igényei is vannak, amelyekkel nekünk is törődnünk kell. Ha úgy érezzük, hogy ma épp fáradtak vagyunk ahhoz, hogy nagyobb sétát tegyünk vagy foglalkozzunk vele, akkor az ő igényeit vesszük semmibe, így mindenképp gondoljuk át, hogy képesek vagyunk-e ilyen áldozatokat hozni.

Elég érett már a gyerekünk ahhoz, hogy gondoskodjon róla?

Ezt elég nehéz felmérni, de azért van rá mód, hogy kiderítsük. Bízzunk gyerekünkre nagyobb, felelősségteljesebb feladatokat a ház körül és győződjünk meg róla, hogy alaposan, nagy odafigyeléssel végzi el azokat. Esetleg mielőtt egy kutyát vagy macskát hozunk a házhoz, próbálkozzunk meg egy kisebb házi kedvenccel, amely rövidebb ideig él ugyan, de ugyanúgy gondoskodást igényel. Lehet ez egy aranyhal, egy hörcsög vagy egy tengerimalac, a lényeg, hogy gyermekünk legyen érte a felelős, így megfigyelhetjük, hogyan bánik a kis kedvenccel, közbeléphetünk, segíthetünk, felkészíthetjük a feladatra.

Gondoljunk a jövőre

Bár – sajnos – kutyáink és macskáink csupán néhány évtizedet tölthetnek velünk, és nem kísérik végig az egész életünket, ez így is hosszú távú döntésnek számít. Gondoljuk végig, hogy ha esetleg kamasz vagy kiskamasz gyerekünk néhány év múlva továbbtanul, másik városba költözik, akkor tudjuk-e majd tovább gondját viselni az állatnak? Addigra már biztosan mi is nagyon meg fogjuk szeretni és egyértelműen igen lesz a válasz, de mégis érdemes feltenni magunknak is a kérdést, hogy tudjuk-e vállalni a felelősséget, ha úgy adódik.

Bírni fogjuk anyagilag?

Egyszerűnek tűnik hazahozni egy állatot a menhelyről, de jó, ha felkészülünk arra, hogy az állattartásnak sokszor komoly költségei is vannak. Nemcsak arról van szó, hogy veszünk majd neki néhány játékot, hanem arról, hogy ha hosszú távon és jó egészségben szeretnénk nevelgetni a kutyánkat, cicánkat, akkor gondoskodnunk kell a rendszeres orvosi vizsgálatokról, ivartalanításról, oltásokról, megfelelő tápokról és a lista egyre csak bővül majd, ahogy kedvencünk öregszik. Ha tehát meghozzuk ezt a döntést, számoljunk a járulékos költségekkel is – nem kell aggódnunk, a sok szeretet és öröm, amit az új családtag szerez majd nekünk, kárpótol minden kiadásért.

Forrás: ridikül.hu