A degu, ez a kedves kis állatka Magyarországon 10 éve még szinte teljesen ismeretlen volt, mára egyre inkább. Nehéz a nyomára akadni a hazai szakirodalomban, a lexikonok közül is egyedül csak Brehm említi az Állatok világában.

A dél-amerikai Andokból származik, Chilében őshonos, de előfordul Argentínában és Peruban is. A degu hazájában a hegyvidéki füves, bokros területeket kedveli. Földalatti járatokat ás, melyek átmérője 8-10 cm, mélységük pedig 40 cm körüli.

A degu a rágcsálók rendjébe tartozó kisemlős. A kifejlett példányok testhossza 12-23 cm, súlya 170-300 g. A farok hossza megközelíti testhosszát. Bundája barnás aguti színű, hasa krémszínű vagy világosszürke, nagy, sötét szeme körül krémszínű folt. Mancsa ezüstszürke, öt ujjal. Farka végén fekete bojt van. Hátsó lábai erőteljesek. Bajusza hosszú, érzékszervei igen fejlettek.

Célszerű egészen fiatal, 6-8 hetes állatokat beszerezni, mivel azok még viszonylag békésen rendezik egymás között a hatalmi viszályokat. Csak teljesen egészséges, csillogó szemű, jó kondíciójú állatot válasszunk. Sajnos előfordul, hogy egyes idősebb egyedek lerágják a kölykök farkának végét, ami talán a dominancia kimutatásával állhat összefüggésben: bojtos farkuk afféle "hatalmi jelvény" szerepét tölti be, amelynek elvesztése együtt járhat a csoporton belül betöltött rangjuk elvesztésével is.

Forrás: Háziállat