Nehogy azt higgyük, hogy csak az idős embereknek nyújt kellemes társaságot a kanári. Ez a formás, izgő-mozgó madárka csodálatos áriával, kellemes lényével otthonunkba hozza a természet egy kis darabját.
Az ős, a zöldesbarna tollú kanári-szigetekicsicsörke bizony egyáltalán nem emlékeztet leszármazottjára, apompás külsejű kanárimadárra. Éneke viszont annál inkább. Ez indította a 15. század végén a Kanári-szigetek első spanyol hódítóit is arra, hogy befogadjanak néhány példányt, és hazavigyék őket. A Kanári-szigetek nevéről kanárinak elkeresztelt csicsörikéket azután spanyol szerzeteseknek sikerült szaporítaniuk, és közvetítésükkel a faj egész Európában elterjedt. Első ízben tiroli bányászok alkalmazták a kis kalitkamadarakat vészjelzőnek a föld alatt. Ha ugyanis veszélyes gázok kezdtek szivárogni az aknában, a kanárik nyugtalanok lettek, jelezték a bányászoknak, hogy ideje elhagyni a körzetet. Számos emberéletet mentettek meg így. Bányászok vitték a harz-hegységbe is, ahol a máig ismert harzi-roller kanárifajtát tenyésztették ki.